Ahogy láttátok a szövegből is megszeretném köszönni nektek azt hogy már egy éve olvassátok ennek a borzasztóan hülye lánynak a a kitalált bolondságait. nagyon szeretlek titeket nagyon édesek vagytok! és most szeretnék mutatni nektek pár dolgot ami 2010. májusától egészen a mai napig történt:
Oldalmegjelenítések száma böngészőnként:
Firefox: 350 (41%)
Internet Explorer: 316 (37%) Keresési kulcsszavak: cserrybogyesz.blogspot.com,
itt állok a húgomat ölelem mintha a pasija lennék a srác pedig hidegen és dühös szemekkel méreget. annyira élveztem hogy konkurenciának talál. de azt is tudtam hogy Kate fülig szerelmes a srácba, ismertem már annyira csak nem akarta bevallani magának. és egyébként is úgy akarta leélni azt az időt, hogy boldog legyen. és tudtam azt is hogy ezzel csak azt akarja elérni hogy a srác még jobban beleszeressen.
-ő Raymond-vigyorogta bájosan a srác képébe aki egyre dühösebb lett. próbáltam figyelmeztetni Katet hogy elég lesz. de ő rám sem hederített.
-aha.-válaszolta a srác idegesen.
-hello, te biztos Jacob vagy.-nyújtottam felé a kezemet amit ő elfogadott de olyan erővel szorítottuk egymás kezét ahogy csak bírtuk, mikor már ropogtak az ujjaink tudtuk hogy ezzel még a másiknak sem okozunk fájdalmat. de amikor Kate meghúzogatta a pólóm alját elengedtem a srác kezét.
-na mi megyünk, srácok ha nem baj. sziasztok-fogta meg a kezemet. és maga után húzott.-ezt most minek kellet?-sziszegte
-csak jól esett-mondta vállat rántva miközben vigyorogtam.-Kate!-kaptam a karja után- tudom hogy szerelmes vagy belé!-mondtam nyugodtan
-mi? pfff. nem!-tiltakozott habár elég bénán. tudtam hogy amilyen makacs nem tudom meggyőzni igazamról ezért csak ráhagytam- miért kell mindig firtatnod az erődet?
-majd otthon elmondom-mondtam neki még mindig nyugodt hangon de láttam rajta hogy nagyon mérges-Kate nyugodj meg. tudom van pár furcsa dolog ami történt az utóbbi időkben. ami miatt elkellet költöznünk. de kérlek te is tudod mennyi időd van és tudjuk hogy utálod ha ezt mondogatom de élvezd ki addig amíg lehet.-öleltem magamhoz.
-oké.-suttogta halkan.-elhívtak bulizni de mostmár ne menjünk.
-mi van?-toltam el- te bolond vagy? húgi ideje fölébredni! hahó itt áll előtted az élet!
-habár nem is sokáig-suttogta. újra magamhoz öleltem.-jaj amúgy hoztam egy kis ajándékot.-mondtam mire rögtön fölkapta a fejét. elindultunk a kocsimhoz és amikor kivettem belőle a bőröndömet furcsán nézett rám-ebben van de még várj.-mondtam és bementünk a házba. annyira izgatott volt hogy nem bírt lenyugodni. folyton ugrált kérdezősködött. -na szóval...
-mi az mond már!!!-követelte
-ha nem vágsz félbe elmondom. szóval, hoztam egy olyan dolgot amit nagyon fogsz szeretni. mivel.-nyúltam be a táskába és elkezdtem kitapogatni a mappát amiben az ajándék volt.-itt van ez!-emeletem ki a mappát
-ez egy mappa-döntötte oldalra a fejét és az irattartóra mutatott. kinyitottam a kis mappát de pont úgy hogy ő ne lássa mi van benne-szóval ebben itt van az ajándékod ami nem más mint-húztam elő a lapocskákat és amikor felé nyújtottam megláttam azt az aranyos kis csillogást.-ez a dal.-mutattam rá a kottára.
-istenem de jóóó!!!-ugrált majd a nyakamba vetette magát
-még valmi az iskolátok megkért hogy ezt előkéne adnom-mondtam kicsit halkabban
-hogy mi?? mikor? hogyan? tessék?-bombázott a kérdéseivel.
-először vegyél levegőt ülj le majd utána mondom. ezt a számot elő kell adnod a sulidban a bálon!-mondtam lassan
-jól van na nem vagyok fogyatékos nem kell iiiiilllyyyennn lassaaan bbbeeeesssszééélllnniiii-mondta kitágult szemekkel.
-bolond majom!-nyomtam puszit a homlokára
-mikor lesz a bál?
-jah igen a bál holnap lesz-mondtam szerénységet szineleve
-mi??-pattant föl-azt sem tudom hogy kell ezt énekelni.
-dehogy is nem.-mondtam mire ő értelmetlenül oldalra fordította a fejét.-múlthéten már megvolt a szöveg én meg csak hozzáírtam a zenét.-mosolyogtam
-ez aaaz?
-az hát.-válaszoltam.
All my life I’ve been good but now
Whoa, I’m thinking What The Hell?
All I want is to mess around
And I don’t really care about
If you love me, If you hate me, You can’t save me Baby, baby
All my life I’ve been good but now
Whoa, What The Hell?
La la la la la la la la
Whoa whoa
La la la la la la la la
You say that I’m messing with your head
Boy I like messing in your bed
Yeah I am messing with your head
I’m messing with you in bed
All my life I’ve been good but now
Whoa, I’m thinking What The Hell?
All I want is to mess around
And I don’t really care about (I don’t care about)
All my life I’ve been good but now
Whoa, I’m thinking What The Hell?
All I want is to mess around
And I don’t really care about (if you love me)
If you love me, If you hate me, You can’t save me, Baby, baby
All my life I’ve been good but now
Whoa, What The Hell?
La la la la la la la la la
La la la la la la la
órák hosszat beszélgettünk még így már semmi kedvünk nem volt elmenni itthonról. Kate segített kipakolni amikor elkezdett fájni nagyon a keze.-jól vagy? az a baj?
-nem tudom, de már jobb-nyöszörögte.-mostanában szoktak ilyenek lenni.
-ugye tudod hogy ha tovább is fog fájni megint el kell menni.-mondtam lehangoltan. mire ő csak bólogatott.miután kipakoltunk elmentünk fürdeni majd befeküdtünk az ágyamba és tévézni kezdtünk. egyszer csak valaki felnyöszörgött mellettem majd tovább folytatta a szuszogást. elkezdett csörögni a mobilja villámgyorsan a telefonjáért nyúltam és felvettem.-igen?-suttogtam bele
-Ketet keresem-szólt bele egy ismerős méyl ahng. Jacobé volt az.-ott van a közelben?
-igen de alszik.-sutyorogtam halkabban.-mit akarsz?
-csak beszélni akarok vele, meg kell beszélünk egy s mást.
-mond csak majd át adom
-mi vagy te valami posta galamb?-kérdezte dühösen
-nem éppen.
-hát akkor?
-a...aa..ba-nem tudtam befejezni mert Kate kiverte a telefont a kezemből- a kurva életbe Kate!-szidtam húgomat.
-Kate! ott vagy?-szólt bele Jacob. átmászva rajtam ami elég fájdalmasan sikerült, le nyúlt a földre a telefonjáért nem bírtam megállni hogy re ne üssek a fenekére amit ő egy nagy sikítással jelzett hogy ez fájt.-Kate!
-itt vagyok!-lihegte a telefonba.-mit szeretnél?
-beszélni.
-igen, amikor valakit felhívnak az azért van hogy beszélgessenek. na Ray menj már arréb-lökdösött meg egy kicsit. többet nem hallottam belőle mert kiment a szobából.
Kate szemszög:
-szeretnék kérdezni pár dolgot-mondta lassan
-hallgatlak-mondtam hidegen. nem nagyon érdekel hogy mit mond
-ki ez a pasi?
-milyen pasi?-tettem a hülyét
-Kate! ki az a Raymond?-kérdezte mérgesen
-nem érzem hogy fontos lenne neked. jó éjszakát-csaptam le a telefont és vissza mentem Ray szobájába. pont akkor amikor oda értem az ágyához a combomba belenyilallt az az elviselhetetlen érzés. kicsit összecsukot a lábam. testvérem időben nyúlt a karom alá.
-jól vagy?
-igen csak megint belenyilallt.-feküdtem be az ágyába ás közel bújtam hozzá.
másnap reggel:
Selena Gomez hangjára keltem kicsoszogtam a konyhába a bátyám már nagyban reggelizett. a tévében pedig Year whit out rain c. száma ment. leültem bátyám mellé aki elém tolt egy bögre gőzölgő teát.-köszi-motyogtam álmosan -Paul keresett-mondta ő is álmos hangon. -oké majd felhívom.-mentem ki az udvarra. leültem a lépcsőre és csak néztem az utcát és azon mászkáló embereket. etettem a lépcsőre a bögrét és bementem a telefonomért. megkerestem a telefonben Paul számát és már tárcsáztam is. a harmadiknál már felvette. -igen?-kérdezte álmosan -szia Paul, Kate vagyok. föl ébresztettelek?-kérdezte félve -nem már fent voltam voltam nálatok is de még aludtál aztán most egy kicst elaludtam -milyen volt a buli? -nem mentünk. Jacobnak nem volt kedve. -és miért kerestél?-kérdeztem nagy nehezen. reméltem hogy Jake nem miattam nem akart elmenni. -csak azért ha van kedved akkor ma is lemehetünk a partra a tesód kíséretében.-mondta. micsoda a tesóm? ő tud róla??-igen tudom róla.. de Jacob még nem. azt szeretnénk ha te mondanád el neki. -nem. nem azért mert szívatni akarom, hanem azért mert így távol tarthatom magamtól-mondta elkeseredetten -elmegyek hozzátok és elmegyünk sétálni oks? -ühüm-mondtam. éreztem ahogy a sós könnycseppek lecsordulnak az arcomon. most meg miért sírok? talán tényleg nekik van igazuk. ekkor csöngettek megtöröltem a szememet és kimentem a kapuhoz kinyitottam és beengedtem Paul. fölvettem a lépcsőröl a teámat és leültem újra a helyemre. leült mellém és át ölelt, ráhajtottam a fejemet a vállára. a nappaliból éppen Nicole Scherzinger-don't hold your breath c. száma ment. elkezdtem énekelni.
Move on don’t look back
I jumped off a train running off the tracks
Love is gone face the facts
A bod movie ends and the screen fades to black
What you did to me boy I can’t forget
If you think I’m coming back
You can’t touch me now there’s no vision left
If you think I’m coming back don’t hold your breath
What you did to me boy I can’t forget
If you think I’m coming back don’t hold your breath
Don’t hold your breath
You can’t touch me now there’s no vision left
If you think I’m coming back don’t hold your breath
What you did to me boy I can’t forget
If you think I’m coming back don’t hold your breath.
-nagyon ügyes vagy-suttogta Paulén pedig biccentve megköszöntem a bókot.-ahogy hallottam te fogsz énekelni a bálon, de csak én tudom.
-igen így van-suttogtam elhalóan.
-na gyere legyél már egy kicsit boldogabb. kelj fel!!!-állt meg előttem.
*********************************
itt álok és mindjárt fel fogok menni és annyira izgulok hogy majd mit fognak szólni. a lábamba újabb fájdalom cikázott végig.
-minden rendben?-kérdezte aggódva bátyám.mostanába elég sokszor van iylen
-igen de egyet ígérj meg! ha össze esek és bevisznek a kórházba maximum Paulnak árulhatja el az orvos vagy te másnak senkinek. kérlek.-könyörögtem mire ő csak megölelt. már csak pár perc választott el attól hogy a suli megismerjen engem és a hangomat.. a szám vége felé járhattam amikor megint csak belenyilallt a fájdalom a lábamba, de most már más hova is. próbáltam állva maradni és biztatni mindenkit hogy jól vagyok. a legfurcsábban Paul és Ray nézett. egyszer csak akkora nagy fájdalmat éreztem a csontjaimba hogy már nem bírtam tovább és elájultam. gondoltam hogy hova kerülök. egy kórházba.
-ébredezik!-mondta az orvos majd kitessékelt mindenkit a szobából kivéve Ray-t és Paul-ti tudjátok hogy mi a baja Katenek. és tisztában vagytok vele hogy ha nem kap donort akkor meghal.
-Dr.Cullen és ha valaki ad donort akkor meg menekül?-kérdezte remegő ajkakkal Paul. mire csak az említett doktor csak bólogatott majd magunkra hagyott.-miért nem mondtad el hogy csontvelő rákban szenvedsz?-kérdezte már majdnem sírva Paul
-nem tehettem normálisan akartam leélni azokat a napjaimat amik meg vannak számlálva. és nem úgy hogy vigyáznak rám. szeretném úgy leélni életem utolsó pillanatait hogy megelégedtem az élettel és nyugodt szívvel hagyhatlak itt titeket és vigyázhatok rátok föntről-mondtam sírva-kérlek ne szóljatok senkinek. a családom már tudja de nem szeretném ha bárki is megtudná. mondjátok azt hogy egy egyszerű kiszáradás volt az oka mindnek. kérlek.-ők csak beleegyezően bólintottak. amikor hazaértünk Jacob rögtön beszélni akart velem. gyorsan bevettem még a gyógyszereimet és kimentem az ajtóhoz.
Az a rohadt nap hogy miért kell belesütnie a szemebe....süt a nap? föl egyenesedtem és lassan kinyitottam a szememet és tényleg sütött a nap! lassan kimásztam és az erkélyhez lépkedtem. ráraktam a kezemet a kilincsre majd lenyomtam és amikor kinyílt az ajtó forró levegő kapott bele a hajamba. ez csak egy vicc lehet. lehunytam a szememet és úgy élveztem a nap sütést. valaki csöngetett. lerohantam a lépcsőn és kinéztem az ablakon.Paul állt ott félmeztelenül integetve. kinyitottam az ajtót majd a kaput.-jó reggel Csipkerózsika!-kapott fel és megpörgetett maga körül.-nem vetted fel a mobilod és csöngettem is már úgy fél órája.
-jjaaaj basszus!tényleg a mobilom kiesett a kezemből amikor neki ütköztem Jacobnak mert vissza akartam adni a dzsekid. a csöngetéssel kapcsolatban pedig aludtam. bocsi.
-semmi baj-mondta és arrébb álltam a kapuból hogy be tudjon jönni.-jó a pizsid.-mondta amikor a bejárati ajtót is becsuktam. egy egyszerű spongya bobos topp ami kicsit már meg volt gyötörve és egy rövid nadrág
-köszi szerintem is!-vigyorogtam
-na jössz a partra?
-tessék?-kérdeztem bambán
-jössz a partra? olyan jó idő van.
-persze. kérsz valamit?
-nem köszi. de siess. futás egy kettő. meleg csak ma lesz!-mondta és a lépcső felé kezdett tolni és rácsapott a fenekemre- opsz! ez muszáj volt!-vigyorgott kajánul. én pedig ráöltöttem a nyelvemet. fel szaladtam a lépcsőn de hallottam hogy valaki jön utánam.-jöttem megnézni mit veszel fel. -képzeld valami ruhát!-tájokoztattam
-oké. de valami fürdő ruhát vegyél fel mert megyünk úszni.-mosolyogta és rácsuktam az ajtót.-segítsek kiválasztani?-kérdezte az ajtó túloldalán állva.
-nem kell köszi.-előkaptam egy barna rövid nadrágot, majd a fürdőruhámat ami szintén barna volt a felsőjén pedig flitterek.majd rá egy egyszerű toppot. Paul újra dörömbölni kezdett az ajtón-mit akarsz?
-legfőképpen bejönni.-kinyitottam az ajtót-ennyi csak a kilincset kellett volna lenyomnom?-kérdezte bambán mire én csak nagy mosollyal bólogattam.-na irány!-mondta és fölkapta a kis szekrényemről a napszemcsimet és a fejébe nyomta. majd a lehúzott az emeletről.-gyerünk vedd már fel gyorsabban a cipőt-toporgott az ajtóban én bent voltam a kis szekrényszerű szobánkba és hezitáltam hogy melyik cipőmet vegyem föl. egy sima saru mellett döntöttem.-végre-mondta és kihúzott a házból le a partra. amikor leértünk már szinte a fél La Push és Forks lent volt, volt aki szörfözött volt aki csak úszkál, és volt aki csak szimplán homokozott vagy napozott. leültünk a homokba. leemeltem Paul fejéről a szemüveget és felvettem.-hé!-morgolódott. hátra dőltem és élveztem a nap sütést.
-szokott ilyen meleg lenni?-kérdeztem
-általában kéthetente egyszer biztos, de mivel mindjárt június van ezért van ilyen meleg.-jó nem volt annyira meleg mint Olaszországban vagy Görögországban vagy éppen Magyarországon. valaki eltakarta a napot.
-hhhééé ne már.-toltam fel a szemüvegem és Paul vigyorgó képével találtam szembe magamat.-menj már. napozni szeretnék!
-oké, de ezt előtte vedd le.-húzta le a napszemcsim.-és jobb hogyha ezt is-mutatott a felsőmre.értetlenül néztem rá. de azért levettem. amikor valaki fölkapott és a vízbe sietett velem. eszembe jutott a múltkori eset
-nneeeee kérlek neee!-sipítoztam ijedten. nem azért mert nem akartam vizes lenni mert imádtam a vizet hanem azért mert féltem, és nem tudtam mi is volt az a valami.-neeee!-sikítottam amennyire hangosan tudtam majd a cipelőmre néztem nem volt ismerős. rápillantottam Paulra, és ő is rájött hogy éppen mi jár az eszembe. szinte egyszerre kapcsolt az agyunk éppen elindult amikor már késő volt leugrottak velem együtt egy kisebb kis szirtről. sikítva kapaszkodtam bele az ismeretlen valaki nyakába. a langyos víz átjárta minden porcikámat majd amikor teljesen leértünk a víz aljára egy erős kéz kezdett fölfelé húzni. pont elfogyott a levegőm amikor fölértünk a víz tetejére
-ez király volt!-mondta az ismeretlen mellőlem. rápillantottam arra a valakire aki fölhúzott Paul volt az. -jól vagy?-fordult felém a srác-Embry Call-mondta
-Kate..Mmm.iller, Kate Miller-nyögtem ki remegő ajkakkal. az adrenalin dübörgött az ereimben.-hogy értél ide ilyen gyorsan?-néztem rá Paulra.
-gyors vagyok, hidd el sok dolgot nem tudsz rólam. jól vagy?
-persze.-mondtam és kifelé kezdtem úszni. amikor valaki elkapott hátulról és vissza rántott.
-jó reggelt. vagyis szia-motyogta a fülembe.-nálam maradt a telefonod
-Jacob engedj el!-mondtam és próbáltam kiszabadulni az erős karjai szorításából.fél délelőttöt a vízben töltöttük. majd én kimentem a vízből és kifeküdtem az egyik sziklára. olyan jól sütött a nap az égen is csak pár bárányfelhő kergette egymást. amikor már kicsi megszáradtam oda battyogtam a fiúkhoz.
-itt a mobilod.-nyújtotta oda a telefont. én pedig csak biccentettem-valaki hívott többször is meg küldött üzenetet. Ray hívott de nem vettem fel.-amikor kimondta Ray nevét el kellett magamat kuncognom mert látszott ajta hogy féltékeny. de nem akartam elárulni neki az igazat. ezért csak folytattam a színlelést. fölcsúsztattam a telefonom és megnéztem az üzeneteket.
1. üzenet. 21:30
Raymond
szia kis csaj most értem ide Port Angelesbe. az út nagyon hosszú volt főleg kocsival és Nick társaságában......Nick egy ideig velem jött majd úgy döntött hogy inkább haza megy. de nem is baj. így legalább nem kellet hallgatnom hogy mennyit áradozik rólad.....na mind egy most megálltam egy panziónál. ahogy hallottam anyuék nincsenek otthon szóval ha van kedved akkor elmehetünk valahova bulizni ma. Ray
2.üzenet. 6:30
most indultam tovább, úgy negyed 11 felé oda is érek, de szerintem előtte még megállok pár helyen.
3.üzenet,8:00
Bocsi de késni fogok, lehet hogy csak délután érek oda. sajnálom
4.üzenet8:30
mi van veled? miért nem válaszolsz? haragszol rám??
ezzel az üzenettel és körülbelül 30 nem fogadott hívással véget is ért. hhhhjjjúúj. gyorsan írtam Raynek egy sms-t hogy miért nem írtam vissza neki és hogy nem baj a ha később jön csak érjen ide. egy kicsivel később felhívott és az mondta hogy most ért haza és hogy szeretne látni.
-srácok nekem most mennem kell.-mondtam szomorúan
-kár pedig, na de mind egy akkor jössz este?-kérdezte Paul miközben segített pakolászni.
-szerintem igen majd írok valamit.
-oké. tessék-nyújtott oda egy lapocskát. kihajtogattam és benne volt a száma. eltátogtam egy köszit. majd elköszönve rohantam haza felé. a cipővel a kezembe a felsőm is a karomon lógott, de nem érdekelt úgy szaladtam Raymond elé.
-sziiiiaaa4-sikítottam már az utca végéről ő pedig felém fordulva tárta ki karjait. midnen cuccot kiejtve a kezemből vetettem be magamat a kezei közé.....
Jacob szemszög:
tudom, nem jó ha valakit meglesünk, de ez most más, vagy nem? mind egy a lényeg az hogy utána jöttem. láttam ahogy egy puccos kis Volvóból kiszállt pasi nyakába ugrott. a kezem ökölbe szorult és úgy néztem ahogy Kate annak az ismeretlen Ray nevű srác nyakában csüng........
Kate szemszög:
-istenem annyira hiányoztál!-mondta a nyakába hajolva
-te is kiscsaj! na de gyere.-hajolt le az eldobált cuccaimért.-elmegyünk sétálni?
-persze de ezt előtte tegyük le.-mutattam a dolgaimra. bevittük a házba majd újra kimentünk hogy egy jót sétáljunk. a parton jártunk amikor megjelentem a fúk. elől csörtető Jacobbal.
-szia Jacob
-hello-válaszolta hidegen-ő ki csoda?-erre a kérdésre vártam. mivel Ray-t tájékoztattam a dologról és bele is ment csak átölelte a derekamat és elmosolyodott. ez a fejet látni kellett volna amit Jacob vágott......
Végre Paul megjelent a fával amit úgy 10perc után sikerült meggyújtani.
-mióta éltek itt?-kérdeztem megtörve a tűz ropogásának hangját
-itt születtünk-válaszolták
-ááá értem.
-és te?-kérdezte kíváncsian Jake
-aki kíváncsi az hamar megöregszik....-mondtam mosolyogva....
-most miért?-méltatlankodott.
-hogyha elmondanám, hogy hol születtem szerintem tuti hogy nem tudnád!-tájékoztattam a két fiút aki csak boci szemeket elővéve néztek rám.-nem!jelentettem ki kevésbé határozottan.
-na most komolyan! itt Amerikában?
-nem
-Európában?-kérdezősködött tovább Jacob. innen már nem szabadulok.
-tudod hogy kurvára akaratos vagy???-kérdeztem tőle unottan- igen ott-sóhajtottam.- de ennél többet nem árulok el.-zártam le a témát. amit ők meglepetésemre be is tartottak. a csöndbe burkolódva próbáltam megfejteni mi húzott le a víz aljára. ember tuti nem lehetett de olyan volt a fogása mint egy embernek nem mint egy állatnak.....ez furcsa az biztos....
-hallod?-lengette előttem a kezét Paul
-mi? tessék?
-nem figyeltél mi?
-nem épen. mi volt a téma?
-az, hogy holnap jössz velünk bulizni?
-ööö milyen nap esz holnap?-teljes kiesés azt sem tudtam milyen nap van ma talán péntek......,
-szombat..-válaszolta halkan Jake
-őőő talán. meglehet attól függ mikor jön haza a bátyám..de lehet.-válaszoltam hosszas számolgatás után.
-oké. akkor ha eldöntötted-nevette Paul. akkor minket itt mindig megtalálsz.-állt fel és felhúzott engem is.
-rendben. hát akkor sziasztok. és még egyszer köszi a dzsekit Paul. -vettem le a hátamról és vissza nyújtottam neki.
-nem kell. maradjon rajtad. tisztára átáztál. meg egyébként is haza kísérünk.-mondta és vissza terítette a hátamra de én levettem róla.
-de hogy is!-tiltakoztam- menjetek haza nyugodtan. gondolom elég messze laktok innen. haza talállok.
-nem arról szó sem lehet. nem ajánlatos este mászkálnod egyedül-oktatott ki Jacob-elég sok mostanában a gyilkosság erre felé.
-de nee!-mondtam mire ők két oldalról benyúltam a karom alá és fölkaptak. a lábam pont nem ért le a földre.-tegyetek le. kérlek. nem kell kísérgetni mesze laktok innen.-kapálództam
-az igazság az, hogy. szinte majdnem a szomszédod vagyok-válaszolta Paul. -Jake pedig három sarokra lakik innen.-tettek le a kapuban. milyen gyorsan haza értünk.
-hát köszönöm, hogy haza cipeltetek...-nevettem
-holnap becsöngetek hogy jössz-e
-oké rendben. szerintem anyuék meg a húgom nem lesz itt....
-nah szia. jó éjt.-hajolt közel Paul és nyomott az arcom két oldalára egy-egy puszit és ropogtató öleléssel indult el.
-hát..-vakarta meg a tarkóját Jake
-jó éjszakát-öleltem meg kedvesen
-neked is-suttogta a nyakamba és nyomott egy puszit az arcomra. én pedig pironkodva mentem be a házba. ekkor jutott eszembe hogy magamon hagytam a dzsekit. kiszaladtam az ajtón, hogy Pault megtaláljam de amikor kiléptem a kapun beleütköztem valakibe.
-áúcs-ültem seggre
-jól vagy?-fordult meg Jacob-mit keresel itt?
-éppen Paul dzsekiét viszem vissza.-magyaráztam amikor talpra állított
-a-a nem viszed most vissza.-tolt a ház felé.
-de nem.-fordultam meg
-de. a dzsekit meg majd holnap vissza adod neki.-magyarázta-és most menj aludni
-egyáltalán mit keresel itt?
-ööööö.....csak telefonáltam-magyarázta elég bénán.-és betessékelt a házba.-jó éjt-puszilt arcon és kiindult a kapun. fáradtan rúgtam le a cipőmet és felcsoszogtam a szobámba. ledobtam a dzsekiket a székre és felkaptam a pizsimet és a fürdő felé vettem az irányt. miután lefürödtem és rendbe tetem magamat a lefekvéshez becsoszogtam az ágyamba.lefeküdtem és megakartam nézni hány óra de nem találtam a mobilom. áá ne már! biztos kiesett amikor beleütköztem a benga nagy Jacobba! sóhajtva hunytam le a szememet...
Jacob szemszög.
itt állok még mindig a kapujukba mint egy hatökör. a telefonja a kezembe van. most már nem csöngethetek be, hogy HELLO itt a mobilod! istenem ekkora kretént. majd holnap vissza adom neki, de lehet, hogy keresi. istenem olyan vagyok mint valami szerencsétlen szar darab.....lehajtott fejjel kullogtam haza felé. egész úton azon gondolkodtam mi húzhatta le Katet a víz alá. a szagát nem éreztem az a valami pedig úgy fogta meg a bokáját mint egy ember. vérszopó tuti hogy nem lehetett, de hát akkor mi??? ezekkel a kérdésekkel mentem be a házba és ültem le apám mellé a tv-hez.
Elhatalmasodtak boldog emlékei, és megsemmisítették, amit józansága már-már felépített. Az ész hiába küzd az ilyen emlékekkel; szigorú próbálkozásai csak erősítik varázsukat.
sziasztok itt a fejezet remélem tetszik majd neketek kérlek írjatok komit.....könyörgő szemekkel nézem a monidtort léccike írjatok!
pontosan 5 órakor csöngettek, mosolyogva nyitottam ki az ajtót de előtte felkaptam a dzsekimet és a tornacipőmet. Paul a kapuban várt. lesasszéztam a lépcsőkön majd ki a kapun.
-jó napot kisasszony. mi ez a jó kedv?
-nem örülhet az ember?-kérdeztem kuncogva
-már azt hittem, hogy azért örülsz mert, hogy láthatsz.-vágott elszontyolodott képet mire én csak átöleltem izmos testét.- na ezt meg tudnám szokni. ilyen szexi csajok ölelgessenek-nevette
-barom-mondtam és előre ugráltam.
-te tényleg nagyon jó kedvben vagy- mondta amikor hátulról elkapott és úgy cipelt.
-kedves nem akarnál letenni?
-nem igazán. lehet, hogy nem adatik meg még egy ilyen esély mint ez, hogy ölelgesselek.
-akárhányszor megölelhetsz csak most tegyél le kérlek.-mondtam sipákolva mert már alig kaptam levegőt
-kicsit összenyomtalak?
-aha talán egy csöppet......-szuszogtam majd Paul belecsipaszkodott az ujjaimba és maga után kezdett húzni.
-tegyél úgy mintha a csajom lennél. kérlek.-nézett rám bocsi szemekkel amiknek nem lehet ellen állni.
-ezt még valahogy kárpótolnod kell-morogtam.-mire kell ez?-mutattam a kezére ami a derekamat ölelte.
-hidd el jó lesz látni ez bizonyos személy ejét-nevette. tudtam kiről van szó.
-ő is ott lesz?-kérdeztem elkeseredve
-igen, és pont azért kell ez a színjáték. mert akkor örökre lerázhatod magadról
-nem hinném, hogy majd pont le mászik rólam.-fintorogtam.
-figyelj fogd fel pozitívan.-bíztatott
-és ebbe mégis mi a pozitív?-kérdeztem mérgesen
-az hogy egy ilyen jó állású és szexi srác lehet veled.
-ezt most viccnek szántad akkor most nevetni kéne. de valahogy nem megy. áhh tudom miért! TALÁN AZÉRT MERT AZ EGOISTA SEGGFEJ OTT LESZ!-hadonásztam a kezemmel és valakit megcsaptam.-áhhh bocsi nem direkt.......
-semmi baj-fogta a kezemet ami nekem jobban fájt mint neki. és ekkor rá néztem és kitéptem a kezemet a kezéből.-ahogy kivettem a szavaidból én lennék az az egoista seggfej.
-wow....ezt valaki megsúgta neked vagy éppen a nagy egód segített??-pislogtam rá sűrűn. mire szomorú arcot vágva nézett rám. Paul kicsit arrébb húzott.én pedig szem forgatva leültem a homokba. ő is levetődött mellém.
-kérlek légy vele kedvesebb.-sutyorogta a fülembe.
-arra ne is gondolj.-sziszegtem vissza és hátra dőltem.
-csak arra kérlek hogy legyél vele egy csöppnyit normálisabb. nem annyira paraszt mint amenniyre látszik.-mondta
-ezt hallottam Ryan!-morogta oda Jake
-és most mi lesz Black?-kérdezett vissza pimaszkodva. majd mind a kettőjük szeme rám szegeződött egy pillanatra majd cinkosan össze néztek . éreztem hogy valami baj lesz ezért kivettem a kulcsot a telefont és a fontosabb cuccokat a zsebemből. jól éreztem mert a két srác fölkapott a vállára és úgy vitt be a vízbe.
-engedjetek el!
-te mondtad-mondták egyszerre és kiugrottak alólam én pedig belepottyantam a vízbe. nem ért le a lábam, éppen felfelé kezdtem úszni amikor valaki lehúzott. pár másodperc után egyszerre kiáltottak fel-KATE!!!!!!!-kiáltották de én még mindig lent voltam a víz alján és próbáltam megszabadulni attól a valamitől ami megfogta a bokámat. rúgtam kapáltam, de kellett az életet adó oxigén. de még mindig nem engedett el. valaki viszont felfelé kezdett húzni. belecsimpaszkodtam a nyakába. a másik pedig próbálta lefejteni a valami kezét a bokámról. amikor végre sikerült neki én már eszméletet vesztve kerültem a felszínre.-isten bassza meg Kate ébredj fel!-kiabálták körülöttem a hangok. majd kitisztult és már csak eg y ember hangját hallottam. újra megnyomták a mellkasomat amikor már végre sikerült felköhögni a hideg sós vizet.-Kate. istenem végre-suttogta megkönnyebbült hangon. és átölet jacob. én pedig amikor észhez tértem ellöktem magamtól nehéz testét.-jól vagy?
-engedj el jó!-egymásra néztek Paulal és felnevettek
-tökéletesen jól van-kacagták. én pedig vacogó fogakkal indultam el a cuccaim felé. valaki átölelt hátulról.-fáztál nem?-kérdezte Paul
-menj....máá...rrr-dadogtam a fogvacogástól. elengedett és a hátamra terítette a dzsekimet majd a sajátját is rám terítette ami kétszer akkora volt.- de jjj...ó ill..ata van...-vacogtam és újra beleszagoltam az isteni illatú dzsekibe.
-hát igen. akinek jó parfüme van.....Látod Black én megmondtam hogy imádni fogja a csaj az illatot.-kacsintott haverjára aki szemforgatással válaszolt.
-ti nem fáztok?
-nem, jó a test fűtésünk.-néztek egymásra. leültek mellém a homokba és úgy néztük a mostmár csillagos eget. -mi lenne ha gyújtanánk egy kis tüzet?-kérdeztem még mindig fázva. -de persze-mondta Paul és föl állt, hogy hozzon valmait amivel be tudunk gyújtani. így kettesben maradtunk Jake és én.
-még mindig fázol?-kérdezte félénken
-nem-mondtam hidegen. ő is újra a tengert kezdte bámulni.
-miért nem bírsz?-törte meg a több perce tartó csendet.
-tessék?
-miért nézel úgy rám mint a valami undorító csövere.
-mert már bepróbálkotztál a hülye csajozós dumáddal. és ezt nem szeretem..mondtam és felnéztem az égre majd amikor megint közbe lépett a kínos csönd felé pillantottam és azt láttam, hogy ő is néz engem. -mi az?-kérdztem
-semmi. tényleg. csak ez nekem olyan furcsa....
-mi talán az, hogy én nem vagyok oda érted úgy mint a többi lány a suliban. vagy az a problémád higy én nem vetettem magamt be az ágyadba és adtam meg magamat....én már elmondtam az én szememben akkora vagy mint egy szem borsó.-mondtam neki el a véleményemet. nem szólt vissza semmit csak bámult maga elé..... kcisit megsajálntam de annyira azért ismertem hogy tudjam ez csak álca.........
egész este folyamán engem bámult. zavart az ahogy nézett..... de hál' istennek vége lett ennek a csodás vacsorának és haza felé indultunk. egy jó dolog viszont volt. NINCS HOLNAP SULI!!!!! miután hazaértem bekapcsoltam a gépet de mivel megint nem volt rajta semmi érdekes így lecsuktam és kiültem az erkélyre. imádtam ezt a csillagos eget ami itt volt. a parton ami közel volt srácok mentek és a ház felé haladtak. éppen az erkély előtt mentek el amikor az egyik srác térdre borult.
-drága Kate ne kéresd magad!
-takarodj haza Jake mert Billy megtudja!-kiabáltam és visszamentem a szobámba. el akartam menni fürdeni de előtte oda mentem az ablakokhoz és az erkélyhez és behúztam a függönyt. fürdés után lementem a nappaliba és leültem apu mellé nézni az CSI-t. nem sok alkalom volt, hogy apuval néztük a tv-t. szinte mindig a húgommal és a bátyámmal néztük ezeket a műsorokat. anyu és apu folyton utazgattak. mindenki azt hiszi, hogy elvagyok kényeztetve, de nem. engem soha nem halmoztak el különféle ajándékokkal. jó lehet, hogy orbitális nagy házban lakok és gazdagok a szüleim., DE SOHA nem éltem úgy mint Rihanna vagy 50cent. nem is bántam. amikor vége lett a résznek fölmentem a szobába nyomtam apu és anyu arcára egy jó éjt puszit és elmentem aludni. reggel 9-kor keltem fel. lebattyogtam a lépcsőn és csináltam egy pohár kakaót. a ház üres volt, Molly valamelyik kis barátnőjénél van. a hűtőn pedig volt egy cetli amint az volt, hogy be kéne vásárolnom. megittam a kakaót. majd elmostam a poharamat és felmentem a szobába, hogy felöltözzek. miután rendbe szedtem magamat és felkaptam a listát, hogy feltöltsem a készleteket. egy aranyos kis bolt volt. a pult mögött ismerős srác állt. amikor már megvettem a kenyeret s a többi élelmiszert a kasszához álltam. -szia Kate.-köszönt rám
-szia.....
-Paul- nyújtotta a kezét amit én készségesen megráztam.-még valami?
-nem kösz. öhm...figyelj Paul.-vettem le a pultról a szatyrokat.-lehetne egy kérdésem?
-persze. mond
-hhh-sóhajtottam.-erről nem beszélhetsz senkinek! neked bejön Dakota?-kérdzete egy nagy nyelés után. láttam ahogy Paul arca megmerevedik
-ő kérdezi?-kérdezte reménytől csillogó szemekkel.
-azt nem árulhatom el.
-és ha azt mondom, hogy segítek kivinni a cuccokat és közben beszélgetünk?-rebegtette meg a szempilláit.
-na gyere-adtam be a derekamat ésa kezébe nyomtam egy szatyrot-nem baj?
-nem úgy is végeztem. szóval.......
-szóval......
-ha azt mondom, hogy bejön akkor mit válaszolsz rá..?
-azt, hogy neki is nagyon tetszel-suttogtam
-ez nagyon jó-torpant meg- csak....
-csak?
-félek....
-tessék?-kérdeztem kicsit megrökönyödve
-félek...
-mégis mitől?
-a visszautasítástól.....-sóhajtotta és leült az egyik farönkre.
-Paul-guggoltam le elé.-ettől pont nem kell félned. hidd el ahogy Dakota mesélt rólad istenem azt hittem, hogy menten oda hányok attól a romantikától-kuncogtam mire egy szúrós pillantást kaptam.-na tudod, hogy csak vicceltem.
-igen persze
-Paul fel a fejjel! na mosolyt!-vigyorogtam a képébe mire ő csak fintorgott.-na gyerünk nem látom azt a mosolyt. olyat szeretnék látni mint tegnap amikor Jacob az erkély alatt baromkodott.-mire megkaptam az a kis kedvest mosolyt amire vágytam.-na és akkor most már beszélj vele mert ő várja, nem is tudod mennyire.-kacsintottam rá. és felhúztam a rönkről. újra a ház felé vettük az irányt.
-ugye tudod, hogy nagy házatok van.-mire én csak bólogattam és beinvitáltam a házba. tátott szájjal nézte-te ez.... -nagy? na csukd be a szád mert bele száll a légy.-nevettem és a konyha felé kezdtem húzni. leültettem az egyik bár székre amíg én kipakoltam.-te vagy az a második ember a suliból aki bejött a házba.-hajoltam ki a spejzból
-komolyan? ez megtisztelő -hajolt meg a spejz ajtajában.
-tudod, hogy jó humorod van?
-persze-nevette
-kérsz valamit?
-nem köszi-leültünk a nappaliba a kanapéra.-figyelj...
-igen?
-Jacob..-kezdte el de én közbe szóltam
-kérlek mond meg a haverodnak, hogy engem nem érdekel....és ne zaklasson tovább
-oké.csak ezt szerettem volna tőled. mit szólnál ahhoz hogyha este elvinnélek az egyik ismerősömhöz.
-oké rendben.-mosolyogtam. Paulnak hirtelen mehetnékje támadt és megállapodtunk a délután 5-nél. ezután már csak feküdtem tv-ztem. majd 4 felé felmentem és előkészültem. felvettem egy sötétebb csőnadrágot és egy mintás felsőt. hozzá pedig egy türkeiszes zöld sálat és ahhoz pedig egy pink fülbevalót.
apu valami üzlettársa és a családja jött át. na arról ne is beszéljünk hogy a 12 éves kislány az én korombeli a lóf*szt. anyu leragadt a 10 éves időnknél. fent ültem a szobámban. majd úgy 10 felé elmentem fürdeni és utána befeküdtem az új ágyamba a cuki kis párnáim közé. reggelnapsütésre keltem fel. kicsoszogtam az ablakig és kinyitottam. a várt meleg szellő helyett hideg csípős szél fújt az arcomba. mire észbe kaptam a hideg levegő átjárta az egész testemet. becsuktam az ajtót és előkészültem az iskolára. milyen jó lesz megint új közegbe kerülni. remélem hogy Taylor hamar ide ér. Taylor a bátyám volt. ő még Teneseeben maradt elköszönni minden ismerősétől. elővettem egy egyszerű farmert é hozzá egy virágos tunikát majd egy fekete blézer szerű valamit. megmostam az arcomat föltettem egy egyszerű feketés sminket a hajamat pedig egyszerűen hagytam hogy könnyedén omoljon a vállamra. fölvettem a kedvenc fekete csizmámat és felkaptam a táskámat és levágtattam a lépcsőn. az asztalról felvettem egy almát és az iskola felé vettem az irányt. semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. új iskola, új emberek, és én leszek az kis újonc. amikor beléptem az iskolakapuján szinte az összes szempár rám szegeződött.....az iroda felé vettem az irányt. a nő kedves volt velem még sok szerencsét is kívánt. remélem nem lesz rá szükség. az első órám biosz volt. egy lány mellett volt hely. a tanárnak oda adtam a papírkát ő pedig a kezembe nyomta a biosz cuccot. leültem a lány mellé aki kedvesen nézett rám.,
-Dakota vagyok-fordult felém a lány -öhm...szia Kate-ráztam meg a lány kezét.
-most jöttél ugye?
-igen tegnap....te mióta élsz itt?
-már születésem óta.-becsengettek végigültük az unalmas biológia órát amit hál istennek az könnyített meg hogy Dakotával végig beszéltük az egészet.-figyelj milyen órád lesz?
-öhhh azt hiszem matek-fintorogtam
-úhh nekem kémia. mi lenne ha ebédkor találkoznánk ugyan itt?
-igen az jó lenne. köszi- mosolyogtam. elbúcsúztunk egymástól és elindultunk az óráinkra. vártam már hogy ebéd legyen. végre vége lett az óráknak és a biosz terem felé vettem az irányt. amikor a terem felé mentem neki mentem egy lánynak. tuti ő lehetett a suli nagy csaja mert miután neki mentem egy csapat lány jött oda. egy gyors bocsival elintéztem az egészet és újra a terem felé vettem az irányt.-fúúú bocsi a késésért
-nem baj. na gyere.- leültünk az egyik asztalhoz tálcánkon egy almával és egy üveg vízzel.-na szóval akik ott ülnek-mutatott mögém mire én csak egy pici pillantással néztem hátra.- ő ott a suli kis üdvöskéje. az anyja a Broadway-en énekel.
-a Broaway-en?-hát az elég jó.
-és az az asztal ami most üres. de 3 perc múlva ott lesz a suli menő fiúja és akkor Candy a suli üdvöskéje át fog csüccsenni pont oda.-mutatott a székre.
-hallod te valami figyelő vagy vagy mi?
-nem minden nap ez van. -harapott bele az almájába. amikor kinyílt az ajtó és 3 srác lépett be rajta.-nah itt vannak. aki elől megy,látod? nah ő Jacob Black a suli nagymenője.minden lány bele van zúgva.
-gondolom te is
-én nem-nézte ahogy elmegy mellette az egyik srác. láttam a szemében az elkeseredést.
-te ebbe a srácba vagy?-kérdeztem és a fejemmel a srác felé böktem.
-igen-bólongatta-ő Paul.
-beszéltél már vele?
-igen sokszor. kedves fiú nagyon kedves.-sóhajtotta
-beszéljek vele?-kezdtem föl állni de ő bele csimpaszkodott a kezembe és vissza rántott.
-neeee. nyugi. a harmadik srác ő Embry. ő a legnormálisabb ő nem járta végig az egész iskolá,mint mondjuk Jake.
-az iskolát?
-pontosan. szóval készülj fel te is. lehet hogy majd befog próbálkozni. főleg, hogy új vagy.
-hidd el, a kis drága ebből nem eszik-mutattam végig magamon miközben elmentünk az asztaluk mellett.- óra után talákozunk?
-igen kint a parkolóban jó lesz?-én csak bólintottam és az angol óra felé vettem az irányt. a tanártól elvettem a cuccokat és leültem az egyik üres padba. valaki leült mellém, de nem volt kedvem fölnézni. tovább rajzolgattam a füzetembe.
-jó lesz.-mondta mire fölkaptam a fejemet.
-kösz. eltévedtél?
-nem miért?
-neked nem ott kéne ülnöd?-mutattam a kiskedvenc felé. aki nagyban mricskél gonosz szemekkel
-nem lehet köszönteni az új diákokat?-hajolt közelebb de én eltoltam.
-tartsd meg a 2 lépés távolságot-mondtam és visszahajoltam a füzet felé. ebből nem eszel.
-nem adod könnyen magadat mi?
-közöd?
-úúú fúj a cica-kuncogta és a tanár mondani valójára figyelt
-seggfej-mondtam amikor úgy megszorítottam a kezét, hogy ő fájdalmas képet vágva húzta el a combomról a kezét.
-hidd el holnap már te is belém zúgsz.-suttogta a fülembe mire n megint eltoltam magamtól.
-te meg azt hidd el, hogy közömbös vagy nekem mint a sivatag.-álltam fel amikor megszólalt a csengő.
-hé cica.-fogta mega kezemet de én kirántottam
- látsz rajtam nagy füleket és hosszú macska farkat? nem?! hát jól látod nem vagyok macska!-indultam ki a parkolóba. -szia-köszöntem Dakotának
-szia. látom megtalált.....
-igen sajnos.....de megmondtam neki, hogy közömbös nekem. -figyelj, itt az msn címem. nekem menne kell mert az öcsémet el kell vinni orvoshoz-fintorgott és beszállt a kocsijába. gyalog indult haza amikor egy kocsi elhajtott mellettem az ablakból kihajolva rám kacsintott Jacob. mire én csak bemutattam neki. hazaérve ledobtam a cuccomat és beültem a nappaliba."Kicsim! Este vendégek jönnek. kérlek öltözz fel rendesen. puszil Anyu" rohadt jó. felmentem a szobába megcsináltam a házit. bekapcsoltam a laptopot de nem volt semmi érdekes rajta. Anyu küldött egy üzenetet amiben az volt hogy háromnegyed óra és itt lesznek a vendégekkel együtt. felvettem egy egyszerű ezüstös ruhát hozzá nyakláncokat. és karkötőt. magamra fújtam egy kis vaníliás parfümöt és lementem a lépcsőn mert hallottam ahogy anyuék belépnek a házba. és amikor megláttam ki jött hozzánk. egyszerre kiáltottunk fel.
-TE?!-mutattunk egymásra -anyu ne mondod komolyan?
-kedves Kate legyél egy kicsit udvariasabb-világosított fel
-Jacob te csak fogd be a szádat.-sziszegtem felé.
-mi lenne ha elmennénk vacsorázni?
-jó ötlet-támogatta anyu-elmentünk egy közeli étterembe. persze az a seggfej csak mellém tudott ülni.
-nem akarnál ellni?
-Kate!-szólt rám anyu
-kedves Jacob nem akrod eltolni innen a seggedet és átrakni a túl oldalra?-kérdeztem szempillát rebetettve
-KATE!-szólt rám apu mire én csak fújtam egyet. borzalmas estének néztem elébe.......
Kate Miller ez az én nevem. éppen a La Push felé vettük az irányt a szüleimmel a húgommal és majd a bátyámmal is. nagyon nem várom. egyszerűen nincs kedvem elmenni a szeretett Teneseeből. és itt csak esik az eső. de hát anyut áthelyezték a munkahelyén és ide. anyu egyébként modell. Apu ő pedig egy cégnél dolgozik. mindig utazgat hál' istennek most nem kellett sehova utaznia ez egyszeri alkalom volt. itt sem voltak barátim úgy ahogy máshol. mindig szerettem egyedül mászkálni. a gondolat menetemből anyu zökkentett ki azzal, hogy kivette a fülemből a fülhallgatót.
-meg érkeztünk- mondta és hagyta, hogy kiszálljak. azt azért nem mondanám, hogy nem egy nagy ház a miénk. helyesbítek ez valami k*rva nagy. és gyönyörű. tátott szájjal mentem be a házba.
-a te szobád ott van fent.-mutatott az emeletre apu-és az egész emelet a tiéd -hogy mi?-sikítottam fel örömömben. és megöleltem aput. felkaptam a bőröndömet és felszaladtam az én részemre. amikor beértem a szobába kiesett a kezemből a bőrönd.-ez eszméletlen-suttogtam. a szoba gyönyörű lila színben pompázott a falon pedig egy gyönyörű henna stílusú minta volt a falon. oldalt egy hatalmas francia ágy volt azon is a csodás lila szín. szemben velem pedig egy erkély ajtó ami az óceánra nézett. volt még egy ablak amiben volt egy lenti párkány amiben be lehetett ülni. jobb oldalt pedig egy asztal volt és egy lila borítású szék. istenem ez a szoba gyönyörű. kiszaladta az erkélyre. a tengerpartot már most imádom csak egy a baj nem lehet fürdeni az óceánban mert túl hideg.....gyorsan kipakoltam a szobába és körbenéztem a ház vagyis a felső szintemen. megtaláltam a gyönyörű fürdőszobát ami csak az ENYÉM!!!!!! lementem a lépcsőn és rögtön a nappaliba kötöttem ki. istenem ennél gyönyörűbb nem is lehetne. bementem a konyhába anyu imádni fogja! elindultam a nappaliból az egyik kis sarok felé ahol a falon már Csipkerózsika Hamupipőke és a különböző kis mesehősök voltak freskóként festve a falra. azért Molly is elég nagy részt kapott. amikor beértem a szobájába hát majdnem lehidaltam. egy nagy franciaágy egy nagy hinta egy nagy ablak hatalmas szoba volt.-wow húgi tök jó lett a szobád -ugye?-kérdezte fölpillantva a Barbiee babák világából majd újra vissza nézett a kis szőke babákhoz.
-kicsim ma vendégek jönnek....-szólt ki a konyhából anyu- apád ismerősei. nyugi lesz olyan lány aki veled egy idős.
-csoda jó. ki kell magamat csinosítani vagy sem?
-jó lenne ha levennéd ezt a baglyos felsőd
-anyu.....
-oké oké nem szóltam- emelete fel a kezét védelmezően. felbaktattam a szobámba és beültem a kis pihenőmre az ablakpárkárban. valaki csöngetett.........
sziasztok bár nem sok e-mail és ehhez hasonlók, DE nem baj. Mert történt valami! a valami nem más mint megjött az ihlet. félórán keresztül gondolkodtunk Dórival és sikerült! indítok egy új blogot.
A főszereplő Kate Miller. egy lány aki éppen most költözött Forksba pontosabban a La Pushba. ő és az egész családja. innentől fog kezdődni a bonyodalom. mi lesz az iskolában. mi lesz a suli legmenőbb srácával. vajon hagyja Kate magát és a srácnak sikerült az ujja köré csavarnia a lányt? meglátjátok ha elolvassátok ;)
remélem a bevezető tetszett....az első fejezet hozom majd.
sziasztok!
mint a címből is kiderült segíteni kell nekem! csodállak tietek hogy 15 ember olvassa a blogot. és én pedig szégellem magamat hogy nem hozok frisst. de az a baj, hogy nem tudom mit csináljak. kérelk írjátok meg komiban vagy levélben nekem, hogy mit szeretnétek látni a blogon. és ha storit akkkor milyen legyen az a sztory KÉRLEK SZÉPEN TITEKET NAGYON, HOGY KÉREM A SEGÍTSÉGETEKET!!!!!!
itt az e-mail címem: abeln@citromail.hu
vagy komiban kérem a véleméyneket.
előre is köszi
Cserry
