2011. április 21., csütörtök

Dííj!

szeretném megköszönni szandíí*- tól kaptam!!!!!


Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

Akkor a hét dolog rólam:

1.Néha na jó mindig túl pörgött bolond vagyok!!! Hisz a világon nem lennének furcsa emberek ha nem lennének közöttük a bolond kis blogolósok!*.*
2. Nagyon, de nagyon szeretek írni csak nincs időm.
3. Lassan 6 éve annak hogy versenyszerűen táncolok és akrobatikázok.
4.imádom az állatokat.
5. aki eddig megismert az nem csalódott bennem, remélem nem is fognak... ^^
6. Az első kisebb irományom az a Tokio Hotelről szólt, amit az elvileges legjobb barátnőmmel írtunk hatodikban. még most is sokat gondolok rá és olvasom vissza.
7. IMÁDLAK TITEKET!!!! ÉS NAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASSÁTOK AZ ÉN LÖKÖTT ESZEM ÁLTAL ÍRT UNALMAS TÖRTÉNETET. REMÉLEM TOVÁBBRA IS OLVASSÁTOK EZT A BORZADÁLYT..:D ÉS KOMIZTOK IS MAJD MELLÉ :)


Most pedig akinek szeretném küldeni:
Dorcsa
wonderwold
Kinigusi

2011. április 19., kedd

9.fejezet

Hajsza......
Adam



Amikor fölébredtem, megint éreztem a kórházra jellegzetes de mégis oly büdös szag. lassan kinyitottam a szememet, de kicsit homályosan láttam. oldalra pillantottam és láttam hogy a kezemből lógnak a különféle kis csövecskék. oldalra fordítottam a fejemet és meg láttam ahogy Ray ott ül az ágyam mellett.
-szia!- köszönt halkan
-szia! mi a baj?- kérdeztem aggódva
-nem vagyok megfelelő donor. -mondta elhaló hangon, mire én lenyúltam a kezéhez és felhúztam amjd az ágyra raktam.
-semmi baj. Majd biztos találunk megfelelőt.-szorítottam meg a kezét és rámosolyogtam amit ő halvánan, de viszonyzott.-más is van ugye?- láttam az arcán hogy van még valami.
-igen....-néma csönd. kezdtem már kicsit feszült lenni, hogy mit akar mondni, de végül kinyögte. de amit mondott az nem kicsit lepett meg.-apa leszek......-meg állt bennem az ütő. MIIII????
-te....ttessék?
-apa leszek-mondta ki újra a száján
-és ki az anyuka?
-Annabell, itt ismertem meg.
-bassza meg Ray! nekem minden lyukba lehetőleg nőnemibe bele kell dugnod???-kérdeztem felháborodva
-hidd el, hogy én tisztán emlékszek hogy védekeztünk
-de mégis gikszer történt? -hadonásztam a kezemmel.
-nem tudom hogyan-hajtotta le a fejét
-istenem Ray! tuti biztos
-igen-suttogta
-mióta ismered?
-egy hete
-na ne......-dőltem vissza a párnámra- te egy hetes csajt töltöttél föl??? nem értelek, komolyan! anyuék tudják?
-nem, anyáék Európában vannak. gondolom nem nagyon hiányoznak.
-hát ezt eltaláltad. soha sem voltak velem.-emlékszek úgy 10 lehetettem amikor a saját szülinapomat rendeztem meg, igaz senki nem jött el és csak én volt ott, meg Ray. hát boldog szülinapot Kate Miller......sokan kérdezik meg tőlem miért érzek ekkora utálatot és miért nem vagyok velük közelebbi kapcsolatban? talán azért mert amióta Molly megszületett minden a feje tetejére állt. többet voltam a dadámmal mint az édes anyámmal. mert nekik folyton valami üzleti útra kellett menniük, vagy Mollyt vitték fotózásokra divatbemutatókra, szépségversenyekre. engem ez soha sem érdekelt, de az már nagyon is amikor megtudták hogy rákos vagyok akkor még kevesebb időt töltöttek velem. emlékszek amikor egyszer nagy balhét kevertem ebből, Raymonddal. azon veszekedtünk, hogy Molly hogy érdemelhet többet nálunk, amikor mi is a gyerekeik vagyunk. ebből hatalmas ajtó csapkodások és szobafogság lett a vége. a gondolat menetemből Paul ébreszett fel, azzal hogy bejött a szobába.
-sziasztok! -köszönt mosolyogva-jobban vagy? nagyon meg ijesztettél! -ölelt meg majd Rayel is pacsizott.
-igen, jobban.
-sikerült?-fordult bátyám felé aki csak a fejét rázta.- az nem lehet!-háborodott fel. én pedig megfogtam a kezét.
-nyugi, biztos találunk majd egyet.
-lehet, de az a legrosszabb hogy én szeretnék segíteni, de nem tehetem!
-miért? -kapott el rögtön a kíváncsiság
-mert.....-itt újra testvéremre nézett aki csak rázta a fejét.
-miről van szó? -utáltam ha valaki titkol előlem valamit.
-semmi-válaszolták szinte egyszerre.
-jó napot! -jött be a doki.
-jó napot! mikor mehetek haza?-tértem rögtön a lényegre. utáltam itt lenni.
-milyen gyorsan váltottál.-mosolyogta kedvesen.- megvizsgállak és utána megehetsz
hosszas vizsgálatok után végre valahára kimehetek erről a bűztanyáról!!!! éppen az ajtó felé vette az irányt amikor Dakota jött be rajta majd a nyakamba ugrott.
-jaj istenem! annyira hiányoztál! mi történt vele?
-figyelj, ezt majd később... és igen nekem is nagyon hiányoztál, de kérlek hagyjuk el ezt a bűz tanyát... majd otthon elmondom kérlek. -mosolyogtam rá kedvesen amit ő viszonzott. és kimentünk a folyosóra. valaki jött velünk szemben sietős léptekkel, először azt hittem hogy Jake lesz az, de nem ő volt.
-kicsim!-ölelt meg Adam. mi? ADAM??? -anniyra aggódtam érted, és annyira hiányoztál.-csimpaszkodott a derekamba.
-mi a fenét keresel te itt?-lökdöstem a kezemmel arrébb.
-ezt majd otthon drágám-húzott ki a parkolóba.egészen hazáig nem tudtam meg szólalni mert folyton beszélt és beszélt. Paul viszont nagyon furcsán méregetett minket. többször számoltam el magamba 10 ig hogy lenyugodjak, több kevés sikerrel. miután haza értünk rögtön kifelé kezdtem húzni a házból.
-mi a fenét csinálsz itt?
-hozzád jöttem- lépett közelebb, mire én a mellkasára tettem a kezemet és löktem rajta egyet, mire ő seggre ült. fölpattant majd dühös szemekkel közeledett felém.
-wow! mi az nem sikerül kontrollálni az idegbeteg agyadat? mert annyit ittál, hogy az idegsejtjeid belefulladtak...-sértegettem
-fejezd be! nem ezért jöttem! -lépett közelebb és idiótán vigyorgott nehogy valaki is gyanút foglyon, hogy itt éppen valami folyik.
-hát akkor miért? Adam múltkor miattad és a bátyád miatt este 3 napig kómába. gondolkodjál már!!! jaj tényleg az neked nem megy. oppsss!- játszottam azt hogy nagyon bánt. erre ő magához rántott és száját rányomta az enyémre.

Jake szemszög:

éppen Kate felé tartottam amikor megláttam egy srácot előtte, akivel nagyban beszélgetett. szinte lehetett érezni már ilyen messziről is hogy nem éppen kedvelik egymást. aztán hirtelen a srác lesmárolta Katet. miután eleresztette a srác , Kate le akart keverni neki egyet de erre a srác megint ledugta a nyelvét szegény Katet torkán. majd az erdő felé kezdte el rángatni. utánuk eredtem, mert látszott a srácon hogy nem éppen százas.amikor beértek az erdőbe és elbújtam egy bokor mögé, úgy hogy ők ne lássanak de én lássam őket. a pasi újra megcsókolta, mire Kate akkorát lökött rajta amint én is meglepődtem, hogy a srác hátra esett. de az rögötön talpra pattant.. itt valami nem stimmel.
-hogy egy szabad perce sem lehet egy vámpírnak  a korcsok nélkül.- sziszegte. tehát itt van a kutya elásva. egy vámpír! megragadta a lány csuklóját ami ropogva tiltakozott Kate fölnyögött és elkezdett vergődni, próbálta lefejteni a fiú kezét a csuklójáról. hirtelen fölkapta a lányt mint egy sózsákot és rohanni kezdett vele. a ruháim szétszakadva és recsegve adták meg magukat és helyet adva a farkasnak aki bennem van. majd utánuk kezdtem rohanni.
-Embry!! nem lépheti át a határt! -ordibáltam gondolatban. és nagyobb tempóra kapcsoltam.
-Leah szólj Samnak!-utasítottam a lányt. már majdnem a határnál voltunk. nem lépheti át! mert onnantól kezdve nem tudok utánuk szaladni. nagyon féltem attól, hogy Kate eltűnik ezzel az ismeretlen mocskos vérszívóval. már majdnem átlépve a határt majdnem elrugaszkodott, amikor utánuk vetődtem és...........


KOMIIIITTTT!!!!!!!!!!!!!!

2011. április 3., vasárnap

Sziasztok! Mondani való!!!!!

Sziasztok!!!! Hírt hoztam!!! a hír nem más mint egy új blog!!!
DEEEE, nem ezen a felhasználón!!!!!
Pinklollipop néven szereplek. ez nem azt jelenti hogy vége ezeknek, csak azt hogy nyitottam egy másik felhasználót!:D
Remélem tetszeni fog!! ;)
Pusy:Cserry