2010. február 23., kedd

Avril története 2.rész


2.rész
-         mégis mit ….. - álltam fel és nem hittem a szememnek.

-         hello nagylány. – köszönt Jacob. hihetetlen mennyit változott.

-         szia – öleltem megforgatott. – Embry?

-         barátnőjével nálatok

-         van barátnője?

-         aha. Alex-nek hívják

-         értem – elengedett de a kezét a derekamon hagyta.

-         na, gyere – fogta meg a csomagjaimat. beültünk Jake Rabbitjébe.

-         na és milyen volt ez a 3 év Miamiban? – rögtön bombázott a kérdéseivel

-         jó, de nem élném le ot az egész életemet. jaj , ha hazaértünk kapsz valamit. és itt milyen volt az a hosszú idő nélkülem?

-         borzalmas, jó , szörnyű = szar

-         mert?

-         hát Charlotte megcsalt, ja Charlotte egy pomponos csaj. akkor a húgoddal szakítottam meg ehhez hasonlók.

-         tehát ez a Charlotte vagy kicsoda egy ribi.

-         áh, a ribanc nem jó kifejezés! – grimaszolt Jake amin én felnevettem ő is velem nevetett.

-          mi ez a nagy változás?

-         milyen változás?

-         izomzat. sokkal izmosabb lettél. folytassam?

-         aha. egy kis ego növelés. :D

-         akkor a hajad, hová lett a szép sörényed, de ez jobban áll. cuki – pirultam el.

-         köszi – fogta át a vállamat a szabad kezével. – mindig ilyen őszinte voltál.

-         aha

-         na most én jövök

-         á-á nem. én nem változtam semmit. ugyan úgy nézek ki.

-         jaj, dehogy! mi lett a szép göndör hajaddal, kérlek ne értsd félre ez is jól áll. és a szőke mellírókkal?

-         eleve ilyen egyenes, és meguntam a mellírókat.

-         és sokat változtál jó értelemben- állította le a motort - és nagyon szép vagy főleg ha zavarba jössz.

-         kösz

-         Avril! – sikította a húgom

-         Stella! – öleltem meg

-         szia hugi

-         Embry! – ugrottam szeretett bátyám nyakába.

-         hiányoztál.

-         nekem is.

-         és én kinek hiányoztam? – kérdezte Jake.
                                                                                            
-         kislányom – jött ki anya lisztes arccal

-         anyu mit csinálsz?

-         Emily-vel sütök.

-         ki az, az Emily?

-         én – lépett ki hozzánk egy nő. hihetetlenül gyönyörű arca volt csak azt a szép arcát három nagy karmolás torzította.

-         Emily vagyok, Sam felesége.

-         tényleg Sam? – kérdezte Embry

-         meccset néznek nálunk Paullal.

-         szia Avril! – jött egy ismerős hang. Quil

-         szia Quil.

-         Na, menjünk, be kezdek fázni – jelentettem ki.

-         ok – kapta fel Jake a cuccaimat

-         wáow – léptem be az újdonsült szobámba.

azért mert anyunak ú pasija van akivel tervezik a házasságot és anyáék kiütötték azt a falat ami anyu és az én szobám között volt. gondoljátok mit mondtam erre a múltkor?! – ez gyönyörű – a szobám baba kék és lila színű. volt még ott egy ajtó.
-         itt mi van?
-         nézd meg
beléptem a kis szobába és fel kattintottam a lámpát ekkor elém tárul a világ legjobb és legaranyosabb szobát.
bocsi hogy nem lett hosszú. várom a komikat.

itt az első fejezet az új sztorimból.

Előre is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől. nagyon régen voltam fent az oldalon. tudom mindenki a sulira panaszkodik. És én is sajnálom de tényleg sokat kell tanulnom. De most hogy nekünk a sulinkban sí szünet van megpróbálok minél többet fent lenni.
na jó elkezdem a fanficet.


Avril Call vagyok 13 éves lány és a La Push az otthonom. van 2 testvérem. egy iker Stella és egy bátyám Embry.
-         jó reggelt – mentem le a lépcsőn
-         neked is – köszönt Embry
-         őhm hello fiúk. – mentem be a nappaliba. ott ült Jacob és Quil.
-         Szevasz, nagylány – köszönt Jacob
Embry egyébként 14 éves és Jake is. de Quil 15.               
-         anya?
-         fent. Stellának készít valami ruhát.
-         ok
Felcammogtam az emeletre.                                               
-         anyu?
-         itt vagyok
-         szóval azt szeretném kérdezni, hogy apuhoz költözhetnék?
-         hát persze, de apádat is megkell kérdezni.
-         igazság szerint apu ajánlotta fel.
-         hát akkor természetes. de Stella neked nincs kedved?
-         hát nem nagyon.
-         akkor megyek összepakolni.
-         szólj a bátyádnak.
-         ok
-         Embry! szeretnék valamit.
-         Embry elment a barátnőjéhez a korházba.                          
-         és mikor jön vissza? nem tudjátok?
-         Kb. 5 perc.
-         jaj nekem mennem kell. – Quil                                                       
-         hello!
-         gyere nagylány ülj ide – ütögette meg a helyet maga mellet
-         jaj! – temettem bele az arcomat a tenyerembe.
-         mi a baj?
-         elmegyek Miamiba. apához
-         tessék?
-         Miamiba fogok lakni.
-         meddig?
-         egy ideig
-         pár hónap?
-         pár év.
-         1
-         nem 3
-         olyan sokáig?
-         igen
-         ezt akartad elmondani a bátyádnak?
-         aha de igazából nem az én ötletem volt hanem apué.
-         hello- jött meg Embry
-         szia Embry. gyere ülj le szeretnék valamit mondani.
-         terhes vagy? – kérdezte megrökönyödött arccal
-         de hülye vagy. – röhögte Jake
-         igen terhes vagyok . és ön magamat termékenyítettem meg. nem egyébként más.
-         hallgatom.
-         apu elhívott Miamiba hogy éljek nála 3 évig, én pedig beleegyeztem.
-         mi, mikor mész?
-         holnap
-         Stella is megy?
-         nem. csak én
-         ilyen nincs! – ugrott fel- 1. Melani meghal 2. a húgom elmegy 3 évre. mi jöhet még ez után?
-         me-me-mela-la-lani. melani meghalt?
-         ige…. – rogyott össze a kanapén. és sírt.
Embry-t nem nagyon láttam sírni. csak akkor amikor valaki meghalt, vagy amikor melani korházba került, mert elütötte egy autó.
-         annyira sajnálom – öleltem át.
-         részvétem haver
-         kösz haver, hugi akkor holnap.
-         semmi kedvem ezután. te is tudod, hogy nem nagyon kedveltük egymást Mellel, de apu már megrendelte a jegyeket.
-         semmi baj. csak nem tudlak kivinni , mert ……
-         ne folytasd – parancsolt rá Jake
-         kiviszem én – ajánlotta fel.
-         nagyon kösz haver
-         nincs mit
-         felmegyek pakolni
-        
összepakoltam és lefeküdtem aludni.
-         hugi kelj fel.
-         ok
elköszöntem anyutól, a húgomtól és az én legkedvesebb bátyámtól.
Jacob kivitt Port Angelesi reptérre.
-         hát akkor szia nagylány.
-         szia Jacob – öleltem meg
-         hiányozni fogsz. a sok marhaságod meg minden.
-         nekem is . és a sok baromság amit összehordasz.
-         akkor 3 év múlva?
-         3 év – pusziltam meg az arcát. – szia!!!!
Miami csodás hely a suli is jó.
3 év múlva:
-         Boldog Szülinapot kicsim! – jött be apu
-         Szia. De csak később lesz
-         ezt anyád küldi ezt, pedig én, ezt Stella ezt a bátyád ezt, pedig Jacob. – Jacob névre összeszorult a gyomrom. Jake a húgommal járt egy évig, de aztán szakítottak.
-         ja és még ez itt. – nyújtott át egy borítékot.
-         ez meg mi?
-         ez még tőlem bontsd ki!
-         egy repülő jegy Port Angelesbe. apu köszi!!!!!!
-         nincs mit. de ugye tudod hogy ma délután 2-re szól a jegy?
-         hogy mi?
-         délután 2 szóval pakolj össze és már mehetünk is.
-         olyan korán?
-         kicsim most van 11 óra.
-         hupszika!
-         na pakolj
-         igen is!
összepakoltam és már apu vitt is ki a reptérre.
-         aztán majd gyere vissza!
-         ok.                                                                            
-         szia                                                                
-         szia
elég gyorsan eltelt a repülő út. egész úton azon gondolkoztam hogy ki fog kijönni a reptérre. a gép leszállt. nem láttam senkit, így leültem a kávézóba.
-         elnézést kisasszony kaphatnák egy puszit? – hallottam meg egy ismeretlen rekedt hangot.
-         mégis mit ….. - álltam fel és nem hittem a szememnek.