9. rész
Kaptam egy puszit a.. HOMLOKOMRA? Mi van? Ezt most?
- Sajnálom, amit tettem? – hajtotta le a fejét
- azt sajnálhatod is. – indultam el az erdő felé. De ő megfogott.
- Engedj el-, morogtam
- Nem mehetsz az erdőbe.
- Miért?
- Mert.. – itt a szabadulásom esélye. Szembe fordultam vele. A szája pontosan 1cm-re volt az enyémtől.
- Meg ne merd. – fenyegettem
- Még mindig mérges vagy?
- Szerinted?
- Igen?- simította végig az arcomat az ujjával, majd lehullott maga mellé.
- Miért vagy ilyen ellenséges?
- Mert valaki mindig elrontja azt ha közeledek hozzá valamilyen faszsággal. És akkor elvesztem a bizalmamat.
- Nem elég biztos, vagy abban hogy szeretlek.
- Honnan tudjam, hogy te szeretsz?
- Avril, hány éve ismerjük 1-mást?
- Nagyon sok. 4 éves korunk óta. Vagy több.
- Amióta Bella, sőt nem is Bella, hanem már az előtt olyan vagy nekem, mint a legjobb barátom. Azóta amióta a Bellát eljegyezte az a vérszívó, felnyílt a szemem és megláttalak téged. Avril érted téged. Beléd lettem szerelmes. Amikor elmentél életem legrosszabb három évét éltem át.- teljesen lefagytam. Jacob Black belég szerelmes. BELÉM. Wáów. Azon kaptam magamat, hogy Jake arca egyre jobban közeledett. És igen. Megcsókolt. Csodás érzés volt. Percekig csókolóztunk. Aztán Jake szakadt el. A homlokunkat összeérintettük.
- Tudod, hányszor álmodoztam erről?
- Egyszer sem
- Naponta. Amikor őrjáraton voltam a fiúk agyára mentem. Főleg a bátyádéra.
- Hát az jó- vigyorogtam- akkor mi most..- haraptam el.
- Igen – még egyszer +csókolt. Majd felkapott és elkezdett velem rohanni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése