Késés......:S

Sziasztok! Bocsi egy kicsit késni fog a fejezet, de szerintem jövő hétre már fölteszem csak ma VB-m lesz Veszprémbe és azért nem tudom föltenni. De mindent megpróbálok. Addig tartsatok ki!
Cserryke

12.fejezet

Sziasztok! tudom kicsit rövidke lett, de most ebben a fejezetben mindenre fény derül! mi történt, Kattel.

Mikor újra, nevezzük, úgy fölébredtem, tompán éreztem mindent, egy ideig. De aztán minden megváltozott. A hangokat, szagokat, jól éreztem és hallottam, a szememet még nem mertem kinyitni, de éreztem, hogy ideje lesz ha kinyitottam vagyis próbálom kinyitni a szememet. Mikor kinyitottam homályosan láttam, de éreztem, hogy erőteljesen belevilágít a lámpa, de aztán valaki eltakarta előlem a fényt, és megszólalt.

-         Üdvözöllek, Kate újra itt!- mosolygott kedvesen Carlisne. Nem mert, és nem is bírtam megszólalni, ezért inkább csak bólogattam, majd följebb tornásztam magam. Majd körbe néztem a szobán, fönt voltam a rendelőben.

-         Me. Meddig voltam eszméletlen?- krákogtam de amikor végig mondtam a mondatot, nagyon meg voltam ijedve. Furcsa édeskés csilingelő hangom volt, nem tudtam hogy miért.

-         Egy hónap.- válaszolta valaki, az ajtó felöl. Arra fordítottam a fejemet és megláttam Jaket. Engem nézett, az én arcomra, pedig mosoly kúszott, majd föl keltem és tettem felé pár bizonytalan lépést. Carlisne újra magunkra hagyott minket, egy kicsit megbotlottam, de Jake már is oda ugrott és elkapott a könyökömnél fogva és magához húzott és átölelt. – nagyon hiányoztál, ugye tudod?- suttogta a hajamba. A fejemet átfordítottam a másik irányba és ott hatalmas meglepetés várt! Egy aranybarna szemű lány pislogott vissza rám, hosszú fekete haja, csodás alakkal, és gyönyörű arccal. Kicsit megtántorodtam, de Jake rögtön átölelte a derekamat. Majd kibújtam öleléséből, és a tükörhöz léptem. Kinyújtottam előre a karomat, és hozzáérintettem az ujjamat a tükörhöz. Majd az arcomra raktam a kezemet. Hátha csak álmodom, ezért belecsíptem a kezembe, majd újra de már a másodiknál, Jake megfogta a kezemet. – Mit csinálsz?- simogatta meg a vörös foltokat, ahol összecsipkedtem magamat.

-         Megcsíptem magamat, hátha álmodok.- mondtam, mire ő szembefordított magával, és rányomta ajakit az enyémre.

-         Még mindig azt hiszed, hogy álmodsz?- kérdezte, amikor egy pillanatra elválltunk egymástól és egymásnak támasztottuk a homlokunkat.

-         Nem, már biztos, hogy nem!- nyomtam még egy apró puszit a szájára, majd elhajoltam, hogy megöleljem. . Jake!- szólaltam meg kcisit hosszú idő után mire ő csak hümmögött egyet. – mi történt velem?- ő elhúzódott és megfogta a kezemet majd az ágyhoz vitt és leültetett maga mellé.

-         Őőő hát meddig emlékszel.- vakarta meg a tarkóját zavartan.

-         A csókig.- pirultam el.

-         Jó oké. -mosolygott ő is csábosan.- szóval, Őőő.. szívrohamot kaptál, és leállt a szíved egy időre, de Carlisne újra élesztet. De a szíved túl gyenge volt ahhoz, hogy túlélje ezért, be kellett avatkoznunk. Agyardoki csinált egy gyorstesztet, melyből kiderült, hogy benned is vannak alakváltó gének. De ez még nem aktiválódott. Ezért valahogy be kellett indítanunk. Hatásosan elleneztem, hogy téged is olyanná változtassanak, mint amit ők. De nem lehetett másképp megoldani, csak ha valamelyik vámpír megharap.

-         És.. és..ki harapott meg?- dadogtam

-         Carsline természetesen, nem mertünk mást megkockáztatni. De miután megharapott ki kellett szívnia valakinek a farkasok közül a mérget, mert különben meghaltál volna.

-         Ki volt az?- kérdeztem félve, nagyon reméltem hogy egyikkőjüknek sem lett semmi baja

-         Raymond és én-, suttogta halkan. Teljes melegség járta át a szívemet, amiért megtették ezt értem, kockáztatták az életüket azért, hogy én túléljem. Megfogtam Jake arcát és magam felé fordítottam, majd megcsókoltam. Annyira hevesen amennyire csak tudtam, szerettem Jaket, és próbáltam valahogy megköszönni azt, amit értem tett, vagyis tettek, ketten a bátyámmal.

-         Köszönöm- leheltem. – köszönöm, hogy megmentettél. De mi lett a rákommal?- ettől féltem a legjobban.

-         Semmi, eltűnt mintha nem is lett volna. -mosolygott Jake, és fölállt, én pedig a nyakába vetettem magamat.

-         Imádlak Jacob Black!

-         Imádlak Kate Miller!- suttogta a hajamba