5.fejezet

Végre Paul megjelent a fával amit úgy 10perc után sikerült meggyújtani.
-mióta éltek itt?-kérdeztem megtörve a tűz ropogásának hangját
-itt születtünk-válaszolták
-ááá értem.
-és te?-kérdezte kíváncsian Jake
-aki kíváncsi az hamar megöregszik....-mondtam mosolyogva....
-most miért?-méltatlankodott.
-hogyha elmondanám, hogy hol születtem szerintem tuti hogy nem tudnád!-tájékoztattam a két fiút aki csak boci szemeket elővéve néztek rám.-nem!jelentettem ki kevésbé határozottan.
-na most komolyan! itt Amerikában?
-nem
-Európában?-kérdezősködött tovább Jacob. innen már nem szabadulok.
-tudod hogy kurvára akaratos vagy???-kérdeztem tőle unottan- igen ott-sóhajtottam.- de ennél többet nem árulok el.-zártam le a témát. amit ők meglepetésemre be is tartottak. a csöndbe burkolódva próbáltam megfejteni mi húzott le a víz aljára. ember tuti nem lehetett de olyan volt a fogása mint egy embernek nem mint egy állatnak.....ez furcsa az biztos....
-hallod?-lengette előttem a kezét Paul
-mi? tessék?
-nem figyeltél mi?
-nem épen. mi volt a téma?
-az, hogy holnap jössz velünk bulizni?
-ööö milyen nap esz holnap?-teljes kiesés azt sem tudtam milyen nap van ma talán péntek......,
-szombat..-válaszolta halkan Jake
-őőő talán. meglehet attól függ mikor jön haza a bátyám..de lehet.-válaszoltam hosszas számolgatás után.
-oké. akkor ha eldöntötted-nevette Paul. akkor minket itt mindig megtalálsz.-állt fel és felhúzott engem is.
-rendben. hát akkor sziasztok. és még egyszer köszi a dzsekit Paul. -vettem le a hátamról és vissza nyújtottam neki.
-nem kell. maradjon rajtad. tisztára átáztál. meg egyébként is haza kísérünk.-mondta és vissza terítette a hátamra de én levettem róla.
-de hogy is!-tiltakoztam- menjetek haza nyugodtan. gondolom elég messze laktok innen. haza talállok.
-nem arról szó sem lehet. nem ajánlatos este mászkálnod egyedül-oktatott ki Jacob-elég sok mostanában a gyilkosság erre felé.
-de nee!-mondtam mire ők két oldalról benyúltam a karom alá és fölkaptak. a lábam pont nem ért le a földre.-tegyetek le. kérlek. nem kell kísérgetni mesze laktok innen.-kapálództam
-az igazság az, hogy. szinte majdnem a szomszédod vagyok-válaszolta Paul. -Jake pedig három sarokra lakik innen.-tettek le a kapuban. milyen gyorsan haza értünk.
-hát köszönöm, hogy haza cipeltetek...-nevettem
-holnap becsöngetek hogy jössz-e
-oké rendben. szerintem anyuék meg a húgom nem lesz itt....
-nah szia. jó éjt.-hajolt közel Paul és nyomott az arcom két oldalára egy-egy puszit és ropogtató öleléssel indult el.
-hát..-vakarta meg a tarkóját Jake
-jó éjszakát-öleltem meg kedvesen
-neked is-suttogta a nyakamba és nyomott egy puszit az arcomra. én pedig pironkodva mentem be a házba. ekkor jutott eszembe hogy magamon hagytam a dzsekit. kiszaladtam az ajtón, hogy Pault megtaláljam de amikor kiléptem a kapun beleütköztem valakibe.
-áúcs-ültem seggre
-jól vagy?-fordult meg Jacob-mit keresel itt?
-éppen Paul dzsekiét viszem vissza.-magyaráztam amikor talpra állított
-a-a nem viszed most vissza.-tolt a ház felé.
-de nem.-fordultam meg
-de. a dzsekit meg majd holnap vissza adod neki.-magyarázta-és most menj aludni
-egyáltalán mit keresel itt?
-ööööö.....csak telefonáltam-magyarázta elég bénán.-és betessékelt a házba.-jó éjt-puszilt arcon és kiindult a kapun. fáradtan rúgtam le a cipőmet és felcsoszogtam a szobámba. ledobtam a dzsekiket a székre és felkaptam a pizsimet és a fürdő felé vettem az irányt. miután lefürödtem és rendbe tetem magamat a lefekvéshez becsoszogtam az ágyamba.lefeküdtem és megakartam nézni hány óra de nem találtam a mobilom. áá ne már! biztos kiesett amikor beleütköztem a benga nagy Jacobba! sóhajtva hunytam le a szememet...

Jacob szemszög.

itt állok még mindig a kapujukba mint egy hatökör. a telefonja a kezembe van. most már nem csöngethetek be, hogy HELLO itt a mobilod! istenem ekkora kretént. majd holnap vissza adom neki, de lehet, hogy keresi. istenem olyan vagyok mint valami szerencsétlen szar darab.....lehajtott fejjel kullogtam haza felé. egész úton azon gondolkodtam mi húzhatta le Katet a víz alá. a szagát nem éreztem az a valami pedig úgy fogta meg a bokáját mint egy ember. vérszopó tuti hogy nem lehetett, de hát akkor mi??? ezekkel a kérdésekkel mentem be a házba és ültem le apám mellé a tv-hez.

Elhatalmasodtak boldog emlékei, és megsemmisítették, amit józansága már-már felépített. Az ész hiába küzd az ilyen emlékekkel; szigorú próbálkozásai csak erősítik varázsukat.