Avril élete 4.rész

Helló lányok!
itt a 4.rész.
Zsóka még1x köcce hogy komiztál és kérlek komizzatok!pls!
na akkor jó olvasást!
pusy:Niky

4. rész

- mi tetszik ennyire?
- na menjetek már, mert elkéstek – mondta anyu.
- na szóval mi tetszett annyira? – kérdezte a suli parkolójában – őszintén, ha lehet.
- mindkettő te is, meg a motor is.
- nekem tudod, mi tetszik? – jelent meg az a kisfiús mosoly, amivel annyira cuki volt.
- ki?
- szia Jakeii – nyávogta egy csaj
- mit akarsz?
- hát mondjuk téged, meg azt hogy ez a szajha innen elhúzzon.
- tessék?
- hozzám szóltál?
- igen hozzád
- valami bajod van?
- az van – egyre jobban ment fel bennem a pumpa.
- Figyu húzz, el innen nem látod, hogy éppen beszélgetek.
- képzeld, látom, mert nekem a szemem helyett nem rózsaszín üveggolyók vannak.
- Tiffani kérlek, menj el.
- Ne várj Jake csak nyugodtan, maradjon nekem úgy is órára, kell mennem – ezzel elsétáltam mellettük.” Avril hogy lehetsz, ennyire hülye ott hagyod őket te teljesen meg vagy zakkanva? „
- Avril! – szólt utánam de nem érdekelt. első órám kémia volt és ki ült mellém hát nem Tiffani.
- Avril? – hallottam meg egy ismerős hangot megfordultam és ott láttam a folyosón a legjobb barátnőmet.
- Selena! – öleltem meg
- Avril annyira hiányoztál
- te is nekem.
- hogy vagy? milyen volt Miamiban?
- nagyon jó. köszi, szépen. és te?
- én is. – még sokáig beszélgettünk együtt mentünk órákra és egy más mellé ültünk.
- na és mi van a bátyáddal? – kínos helyen tapogatózik a barátnőm
- semmi meg van épp tegnap szakított a barátnőjével
- szegény
- még mindig bele vagy esve?
- aha – pirult el. erre én nevetni kezdtem
- jaj – öleltem át és így mentünk ki a parkolóba, ahol meglepetés fogadott minket.

5. rész

- fúj – nyögtem ki mert Jacob és Tiffani éppen smároltak ekkor ellökte magától és Tiffani úgy tette mintha Jake akarta volna így felképelte. – undorító
- az ott Jacob?
- aha
- mennyit változott.
- aha
- te ugye nem. jaj istenem. gyere! –rángatott a kocsijába – te ugye nem vagy belé szerelmes?
- halkabban már. de egyébként lehet. – elkezdett csörögni a mobilom.
- haló?
- jössz? – Jake hangja nagyon feszült volt.
- veled?
- nem basszus
- bocsi de nem
- miért?
- mert csajos partit terveztem Selenával – Selena olyan értetlen képet vágott, de én belerúgtam a bokájába, és rögtön megértette, hogy mi van.
- ne már kérlek. elmagyarázom.
- nincs mit. szia – csaptam le
- milyen pizsama buli?
- holnap nem lesz suli, és azon gondolkoztam, hogy eljöhetnél hozzánk.
- ok – ekkor valaki kopogatott az ablakon.
- ez meg mit akar – mérgelődtem.
- Kérlek, szállj ki. – kérlelt Jake
- nem
- Gyere, kérlek!
- majd beszélünk. szia – ezzel Selena nagy nehezen beindította a kocsiját és elindultunk hozzánk.
- Köszi, hogy hazahoztál. Akkor várlak
- Szia
- Szia Selena – köszönt Embry. Selena majdnem elolvadt
- Akkor várlak hétre
- Óh szia Embry
- Hello – köszöntem el tőle ő már fülig vörösödve elrobogott
- Ugye tudod, hogy Selena majdnem elolvadt, úgy kellet összevakarnom.
- Nem csak ő
- Embry ugye nem zúgtál bele a legjobb barátnőmbe?
- Meglehet. Ma elhívom
- A-a ma nem, ma csajos buli lesz. Érted csajos! Nem enyelgős.
- Blő – nyújtotta rám a nyelvét. Fel mentem a szobámba, és ahogy kinyitottam az ajtón ugyanúgy csaptam is, már be.
- Avril!
- Én vagyok! – válaszoltam flegmán.
- Kérlek, nyisd ki! – kinyitotta és jake ott ült az ágyamon és engem nézett. Úgy, mint egy kis boci.
- Jacob mit szeretnél?
- Azt hogy ne haragudj rám.
- Nem haragszom
- Persze a szemeid meg villámokat szórnak
- Nem, csak rosszul esett.
- Sajnálom. De ugye tudod hogy…
- Tudom ő támadott le
- És mi lenne, ha ma eljönnél velem valahova – jake szeme felcsillant
- Figyelj, még átgondolom – jake izgalmát ez a mondat elszomorította
- Ok. Selena mindjárt itt van.
- Kip-kop bejöhetek?- hallottam meg egy csilingelő hangot. Majd egy fejet is.
- Persze – válaszolt Jake és kiment. Én, pedig bambán álltam a gondolataimba merülve.
- Nem fogod elhinni! – visongta Selena az izgalomtól elvékonyodó hangon. Ezzel felkeltett elmélkedésből
- Mi történt? – kérdeztem még mindig elég kótyagosan
- Embry elhívott randizni mára.
- Embry mit mondtam? – mentem ki
- Hogy ma nem.
- És te mit csinálsz? Meghívod. Mikorra? Mára. Mi van ma? Buli.
- Ő mondta, hogy ma legyen
- Selena ez igaz? – fordultam az említett bűnbak felé.
- Igen. Annyira sajnálom. Akkor majd holnap. Nekem ez ma nagyon fontos, hogy elmenjek vele. Kérlek. Kérlek. Kérlek
- Menjél. Jacob! Akkor ma. – jake szeme felcsillant az örömtől.
- Akkor fél hétre itt leszek- válaszolta és már fel is ugrott a helyéről.
- Jó – bementem a szobámba és mit láttam? Azt hogy a legjobb barátnőm pakolászza ki a ruháimat a szekrényből.
- Te mit csinálsz?
- Mégis mibe akarsz menni? Talán farmerba?
- Nem. De ha azt mondanám, akkor te azt válaszolnád rá, hogy akkor inkább vegyek fel egy zacskót a fejemre.
- Aha akkor. Mondjuk ezt. – mutatott fel egy bordó csőnadrágot és egy citromsárga toppot
- Na hogy ál? – forogtam előtte
- Nem látom, mert mozogsz. Nagyon jó. És mondjuk a fekete Converse cipődet hozzá.
- Jó. Te meg mondjuk. – mutattam én is fel neki egy fekete csőnadrágot és hozzá egy kék felsőt – jól ál.
- Gyere! – húzott be a fürdőmbe. Megmostam a hajamat ő, pedig kivasalta és kisminkelt. aztán pedig saját magát. Tudni illik én, nem sminkelhetem ki az Én Coco Chanel sminkemmel, de ő engem igen. Na mindegy, de én így szeretem.
- Negyed hét – toporogtam szobámba
- Akkor én megyek- köszönt el Selena
- Jó szórakozást
- Köszi – kikísértem majd visszamentem a szobámba. Beraktam a fülbevalót és a karkötőket is, felaggattam magamra. És azt vettem észre, hogy fél hét lesz öt perc múlva. Lementem és felkaptam egy kardigánt és a Converse cipőmet. Ma kifejezetten meleg volt. Már amit itt lehet melegnek nevezni. Jake éppen fel akart lépni a verandára, amikor én kiléptem az ajtón.
- Wáów – csak ennyit bírt kinyögni vigyorogva
- Na ne bámulj már! – pirultam el, mert Jake lassan komótosan végig mért lentről felfelé haladva, majd amikor elért az arcomhoz ott megállt. És itt még nagyobb lett a mosolya.
- Na jó állj le. Mert betörik a képed!
- Gyönyörű vagy.
- Valami azt súgja, ezt még sokszor fogod ma mondani.
- Lehet. Na mehetünk?
- Természetesen – ja nem mondtam nektek, de Jacob eszméletlen szép volt. A haját, ami rövidre volt nyírva most fel volt zselézve. Fekete farmert és egy fehér pólót viselt. Nagyon aranyos volt.
- Hova megyünk?
- A partra, ha nem baj
- Dehogy. Egyébként is nagyon rég voltam már ott. Leértünk és kiket láttunk meg? Selenát és a bátyámat.
- Jaj de aranyosak. – fogtam meg Jake kezét, de azonnal el is eresztettem- bocsánat
- Jaj semmi baj. És tényleg aranyosak. – most ő fogta meg a kezemet, de nem engedte le. Elkezdtünk sétálgatni a parton. Ha valaki látott volna minket biztosan, hinnék, hogy szerelmespár vagyunk. De én és az a félisten soha de tényleg SOHA nem leszünk együtt. De most tényleg ne nevetessetek.
- Min gondolkozol? – törte meg a csendet
- Semmi érdekesen
- Na mond el.
- A suliban történtekről
- A parkolósról?
- Igen- megállt és szembe fordított magával
- Figyelj Avril. Nem én akartam ő mászott rám ne bánkódj már emiatt.
- Jó nem bánkódom csak azon gondolkoztam hány csaj, van beléd esve a suliban és hányan lettek, volna Tiffani helyében.
- Hát biztos jó sokan.
- Jaj persze megint egy kis ego növelés igaz?
- Aha - vihogott
- Te, akkora lesz az egód, hogy majd nem tudsz bejönni a házba.
- Nagyon vicces vagy.
- Hány óra?
- Fél kilenc – észre se vettem mennyire elszaladt az idő. Már sötét volt.
- Nekem haza kell mennem.
- Sajnálom de, nem tudlak visszakísérni.
- Semmi baj.
- Biztos?
- Persze hazatalálok.
- Ok. Szia. Jó étszakát. – puszilt arcon.
- Neked is. – elmentem sétálni az erdőbe. Sétáltam nagyban, amikor meg rezdült egy bokor. És kiugrott belőle egy férfi. 6. rész
- Mi, mi, mit akar? – nyögdécseltem
- Kislány hogy-hogy itt bóklászol az erdőben egyedül. a szüleid biztos aggódnak.
- Ki maga és mit akar?
- Peter vagyok, és a véredre pályázok.
- Mi maga kannibál?
- Nem vámpír.
- Hagyjon békén. – sikoltoztam mivel megfogott a nyakamnál és neki lökött egy fának.
- Maradj csöndben te csitri. Ha akarod minél gyorsabban, és fájdalom mentesen öllek meg. De ezek után már minek a kínzás nélküli halál. Amikor végig nézhetem a szenvedésedet.
- Nee – síkoltottam, mert hideg mocskos száját a nyakamhoz tette. Éppen meg akart harapni, amikor kiugrott a fák közül egy farkas. Sőt nem is egy farkas, hanem több. De nem csak farkasok voltak ott, hanem emberek. Egy szempillantás alatt a vérszívó lerepült rólam én, pedig legalább három métert repültem majd neki, csapódtam egy fának. Seth odarohant hozzám.
- Avril élsz?
- Őőő – nyögtem. Nem jött ki egy hang sem a torkomon. Hörögtem, köhögtem és nagyon fájt az oldalam.
- Figyelj, fáj a hátad? Kérlek erre az egy kérdésemre, válaszolj.
- Nem- nyögtem ki nagy nehezen
- Jó akkor most szépen lassan fel emellek. És elviszlek hozzánk. Nyugi.- tényleg nagyon lassan óvatosan emelt fel. Nagyon erős volt, óvatos. Hirtelen sötétség terült elém. 7. rész. A Clearwater házban ébredtem fel.
- Avril, Avril hallasz?
- I-igen – dadogtam. Mivel nagyon fáztam. – fázok.
- Óh elnézést. – takargatott vissza és beindította a melegítőt. A fűtő zakatolva adta be a derekát nagyon jó meleg levegő süvített az arcomba és ettől jobban fel melegedtem. – mire emlékszel a tegnapi napból? Már, mint ha akarsz róla beszélni.
- Jake elhívott a partra sétálni és miután elköszönt tőlem én elmentem sétálni az erdőbe és az a fickó Peter azt hiszem, megkérdezte, mit keresek itt én, pedig válaszoltam a kéréseire és én is kérdezgettem ő és ő ezt pimaszságnak, vette. Ekkor nekilökött egy fának akkor megjelentek a farkasok és te a többire meg nem emlékszem. – a végén kicsordultak a könnyeim.
- Nincs semmi baj. – ölelt át. Mivel én felültem.
- Köszönöm hogy megmentettél.
- Nincs mit.
- Tényleg az a férfi egy vám-vámpír volt?
- Igen. – sütötte le a szemét.
- És kik voltak a farkasok?
- Sok mindenki.
- Ki?
- Leah, Jacob, Sam, Paul, a bátyád, Quil, Selena
- Selena. Mármint Selena Morgan?
- Igen
- M-i-mikor lett ő vérfarkas?
- Amikor ez a vérszopó idejött.
- És mi lett Peter-rel?
- Még él. De nem sokáig.
- Tehát kérlek, ne értsd félre azért olyan meleg a testhőmérsékleted, mert farkas vagy.
- Igen.
- Embry is az?
- Igen
- Akkor a legendák mégsem babonák.
- Fázol még?
- Igen – válaszoltam. ő elég félénken de átölelt. Rá raktam a fejemet a vállára és így melegedtem. Öt perce így ültünk, amikor megszólalt.
- Jobban vagy?
- Azt hiszem
- Jaj mi előtt elfelejtem. – bontakozott ki az ölelésből. Oda ment a szekrényéhez és kivett onnan egy ajándékcsomagot. – Boldog születésnapot!
- Köszi. Milyen nap van ma?
- Szerda.
- Jézusom Embry. Anya. Selena. Stella. Otthon várnak.
- Embry lenyugtatta őket, azt mondta neki, hogy a nővéremmel vagy.
- Jó de nekem akkor is haza kell mennem.
- Lassan. – segített felkelni. Tettem egy pár lépést a segítségével majd miután meg győződött arról, hogy meg tudok állni a saját lábamon elengedett.